A képen Attila látható (Bérces Edittel), de természetesen nem a Szilveszteri versenyen, hanem a 2000-es Békéscsaba-Arad Szupermaratonon

SZILVESZTERI HEGYIMARATON 2001

Sajnos az emlékeim a versenyről már igen pókhálósak. Így elnézést, hogy nem leszek túl szabatos a történéseket és a helyszíneket  illetően.

Annyi biztos, hogy 2001-ig három dolog miatt voltam Zalaegerszegen: 1. Bulizás. 2. Csajozás. 3. Mindkettő. Jó volt visszatérni a harmadik kedvenc időtöltésem miatt. Amiért elmentem az kizárólag országos cimborám Käsz Feri unszolása ill. a szigethalmi futók miatt volt akikkel annak idején sokat bandáztam és elvittek magukkal. Az előző este hivatalos lettem Bérces Edit nagymamájának vacsoráján, ahol is nem tudom már mit ettünk de utána mákos guba volt.

Másnap jött a verseny. Igazából akkor még ez nem is verseny volt ( rajtszámra és nevezési díjra sem emlékszem ) hanem egy jópofa baráti futórendezvény mindenféle szakmai elvárásoktól mentesen. A verseny előtt emlékszem tök jót beszélgettem Kis-Király Ernő-vel akivel már régen nem találkoztam és aki addigra jól meg is emberesedett. Akkor is három táv volt. Egy tizenvalahány km-s rövidtáv, egy 28 km-s, illetve a maraton. Az útvonal is nagyon változatos volt. Bár sok helyen száraz futható volt de az északi részeken még a megmaradt havas, jeges.

A rajt után az első harmadban kezdtem. A TV torony felé vezető első emelkedőn éreztem, hogy hű de jól vagyok! Szépen előzgettem akit értem, majd a torony utáni lejtőn át is vettem a maratoni futók közötti vezetést. De persze nem elégedtem meg ennyivel. Annyira menő voltam aznap, hogy még a rövidtávosok vezető futóit is elhagytam. Ez a tipikus „ ha megy akkor csináld! „ taktika vitt előre. Biztos sokan átéltétek már ezt.

Leértem egy főútra ahol némi futás után be kellett futni egy Egerszeghez tartozó kis faluba, ahol is jött egy következő erős emelkedő. De az is könnyedén ment. Nemsokára utána érkeztem meg az első frissítő ponthoz ahol nagyon finom meleg tea várt. Ott hátranézvén láttam, hogy senki sincs mögöttem. Hát akkor miért ne igyak meg még egy teát?

A görögországi Spartathlon versenyen (Attila Spártai hős, azaz Spartathlon teljesítő)

Szép lassan ott is hagytam a pontot és egy főúton átkelve a verseny egy olyan szakaszához érkeztem amiről mára csak 4 emlék jut eszembe: 1. nagyon tetszett. 2. nagyon hullámzott. 3. volt ott egy kis templom. 4. a havas jeges úton estem keltem. Így érkeztem a kb. 28 km-nél lévő következő frissítőponthoz, ahol is az előzőhöz hasonló kedvesség és forró tea fogadott. Mögöttem senki így ott is eldumálgattam, teázgattam finoman nagy nyugalmamban. Azután tova.

Rövid futás után átkeltem valami hídon ahol ki volt írva egy rögtönzött papírra, hogy 30 km-nél járok. Ezen egy kicsit meglepődtem mert nem hittem, hogy már itt járok. Ez is dobott rajtam. Elfutottam egy multinacionális élelmiszerközpont mellett majd nemsoká egy kicsit kifutottam a városból, hogy utána visszafussak oda. Nagyon jól éreztem magam még mindig. Ott, úgy kb. 35 km-nél lévő frissítőponton megint megálltam. Ott nagyon messzire belátható volt a pálya. Senkit nem láttam… Kb. 5 percig lógattam a lábam, ittam a teát, dumcsiztam a frissítőkkel de senkit nem láttam, hogy futna felénk.

Így otthagytam Őket és némi futás után megérkeztem a táv utolsó emelkedőjéhez. Nos ez az emelkedő volt az első és utolsó amely kirángatott a távhoz mért komfortzónámból. Viszont utána a hosszú lejtő és a maradék a városban megtett út már nem volt gond.

3:14 valamennyi lett a vége. Edit várt a célban. Az a kimondott jóleső fáradság volt rajtam. Érdekesség, hogy utánam egy hármas befutó volt 22 perccel később.

Akkor ott erős voltam. Megnézve a decemberi edzéseimet, fogalmam sincs miért. De hát vannak mindenkinek nagy napjai. Amikor csak úgy minden összejön.

Nagyon tetszett a verseny. Évekig meséltem róla más futóknak. Így aztán nem kizárt, hogy páran az én mendemondáim miatt vettek itt részt. Hogy én miért nem tértem vissza? Nos, évekig fontolgattam. Viszont a távolság nagy úr… Utána meg nagyképűen úgy gondoltam, hogy így legalább itt 100%-os vagyok. De vissza fogok térni mert ez egy annyira jó verseny, hogy most például írok az emlékeimről csak azért mert kérték…

Maradok Tisztelettel minden futónak:  Végh Attila